9. fejezet

Sziasztok!
Meg jött az új rész ! Ez kicsit hosszabbra sikerült :) Remélem el nyeri a tetszéseteket! Jó olvasást !

Éjjel megint rémálmok gyötörtek, de ezek nem voltak olyan intenzívek, és szörnyűek, mint a múltkor.

Reggel, vagyis már majdnem dél volt, Eszter és Sanyi már várt, kíváncsiak voltak a tegnap estére, na meg persze a tegnapelőttre is,amit még nem mondtam el teljesen nekik.

Nagyjából elmeséltem nekik, hogy mi volt, de Sanyi előtt nem akartam a szaftos részleteket kitárgyalni.

Miután már csak ketten voltunk, Sanyi éppen a fürdőbe vetette be magát, - ami olyan fél órás dolog volt nála,- oda ültem Eszti mellé,és neki álltam elmondani mi is történt tegnap…

-          Na neeee. Ez most komoly??? Hogy bírtad ki, hogy ne vesd magad rá, mikor ő is akarta???

Ez a pasi a világ legjobbikai közé tartozik, ha csak egy alkalommal is lehetne rá esélyem, tuti rányomulnék. Na, jó persze, ha Sanyi nem lenne.

-          Nem tudom, egyszerűen csak így éreztem, hogy nem most kellene ennek megtörténnie. Még itt lesz egy kis ideig, ha ő is akarja,- mert tudja, hogy én akarom őt-, akkor fog rá időt keríteni.

Mondandómat a csengő szakította félbe. Sanyi nyitott ajtót. Egy futár volt. vagy 5 tucat rózsát hozott. Sanyi meg csak állt az ajtóban, és nézett bambán.

-          Hát ezt meg ki küldte?- kérdezte a futártól

-          Nem tudom Uram, névtelen volt a feladó, csak utalta a pénzt, és elküldte a címet.

-          Eszti, nagyon remélem, hogy meg tudod ezt magyarázni!!!- dühödten nézett Sanyi szegény barátnőmre.

-          De Sanyikám, ezt nem is én kaptam!!!- mentegetőzött barátnőm

Felálltam a kanapéról, és meg kérdeztem a futárt, hogy valami kártyát nem e csatoltak hozzá.

-          De igen Hölgyem, az egyik csokorban lesz. Most elnézésüket kérem, de mennem kell, van még pár csokor, amit ki kell szállítanom!

-          Persze, köszönjük.

Meg kerestem a kártyát, amiben csak annyi állt:

Ne haragudj, hogy olyan sietősen távoztam tegnap éjszaka. Látni akarlak, minél hamarabb!

Csókollak!

T. L.

-          Nos, Sanyi, kiderült a rejtély!

-          Nem mondod, hogy Mr. Szívtipró küldte neked a virágot!?

-          De, Sanyikám, ő volt!

Eszterrel összenéztük, és csak nevetni tudtunk Sanyin, aki legyintve leült a tv elé mecset nézni.

-          Eszter, mi lenne, ha ma lemennénk a pubba lazítani kicsit? Csak mi, csajok! Pasik nélkül!- néztem szúrós szemmel Sanyira.

-          Oké, benne vagyok!

Este 9 körülire sikerült elkészülnünk. Nagyon ki tettünk magunkért. Egy fekete térdig érő mini szoknyát, és egy méregzöld selyem blúzt viseltem, cipőnek pedig egy egyszerű magas sarkút.

Eszter, pedig egy hosszú fekete farmert és egy fehér pánt nélküli toppot egy fekete övvel kiegészítve.

-          Indulhatunk? – kérdeztem izgatottan

-          Persze! Sanyi, ne várj meg minket!! Szeretlek!

Imádtam Eszterrel bulizni, ha bepiál, mindig szófosást kap, és őrültségeket csinál. Sosem unatkoztam még vele.

Mikor le értünk a pubba, Tamás a zongora előtt ült és egy lassú számot játszott. Szerettem hallgatni, olyan biztonságérzetet adott nekem, ami mindig megnyugtatott.

Leültünk a pulthoz, rendeltünk, és előkaptuk a buli készletünket. Narancs slim Pall Mall, mindig lapult a táskánk mélyén, ha buliról volt szó. Bár egyikünk sem dohányzott, ez elengedhetetlen kellék volt. Rágyújtottunk mind a ketten és élveztük, ahogy a méreg elárasztja a testünk. Tamás is csatlakozott hozzánk, és elég jól el is dumálgattunk. Aztán mit ad Isten, az Alkonyatos banda újra betévedt a mi kis pubunkba. Pedig ma nem is volt kareoke est… hehe.

Ahogy Taylorra néztem, éreztem, ahogy a testem perzseli a tekintete. Meg rázkódtam tőle, de nem akartam különösebb feltűnést kelteni. Ma kevesebben jöttek el, Kristen,  Kellan , Taylor és Rob.

Te jó ég! Robert! Nem is beszéltem vele az óta az este óta, pedig biztosan várta a hívásom.

Gondolatmenetemnek Eszter vetett véget, aki pár Unicum után készen állt a bulira.

-          Te, menjünk már valami pörgősebb helyre, táncolni akarok!

-          Oké, csak még beszélnem kellene Tamással, hogy holnap jöjjek e melózni, meg el is szívnám a cigim, ha nem bánod!

-          Már, hogy a francba ne bánnám!!!  Menni akarok! – hisztizett Eszter

-          Oké, mindjárt megyünk!

-          Addig kiugrok a mosdóba.

-          Rendben. - bólintottam

Ahogy Eszter tovaillant mellém lépett Robert. A szívem majd ki ugrott a helyéről.

-          Nem hívtál! Vártam.

-          Szia. Tudod, Kristen reakciója után, gondoltam, jobb, ha nem feszegetjük a témát.

-          Kristen? – húzta fel szemöldökét

-          Ahha

-          De, ő sokszor ilyen, hangulatember, ennyi.

-          Értem, csak nem akarom, hogy miattam kettőtök között gond legyen. Érted?- hátra pillantottam, mintha Kristenre néznék, de valójában Taylor volt az, akin meg akadt a szemem. Ha a nézésével ölni lehetett volna, Rob, már az intenzíven fekszik,az tuti.

-           Értem, de te emiatt ne aggódj. Inkább azon törd a kis buksid, hogy mikor fogunk együtt énekelni végre?!

-          Rob én nem tudok énekelni, ezt már mondtam a múltkor is.

Elmosolyodott,a kezét a vállamra tette   és mélyen a szemembe nézett.

-          Ne akarj becsapni, hallottam, amit hallottam, tudom, hogy mit tudsz, és te, tudsz énekelni! Szóval mikor is?

-          Hát majd meglátjuk, szerdán kreoke est és pont melózom, ha itt leszel, talán megejthetjük, de természetesen közönség nélkül.

-          Szuper!- vigyorodott el.

Eszter pont végszóra lépett oda hozzánk.

-          Lidzi, nem akarsz bemutatni a barátodnak?- kérdezte levakarhatatlanul Eszti

-          De persze, Ő itt Robert Pattinson. Robert ő itt a barátnőm Eszter Kovács.

-          Nagyon örülök Robert!- ujjongott Eszter

Nah, meg van a gyereknapi ajándék is. Nagyot sóhajtottam.

-          Bocsássatok meg, ki kell mennem a mosdóba.

-          Oké, meg várlak. – szólt rötyögve Eszti

Ahogy beléptem az női mosdó ajtaján, éreztem, ahogy utánam nyúl egy kéz, és meg fogja a karom. Taylor volt az.

-          Van itt valaki rajtunk kívül?- suttogta

Körülnéztem és egy fej rázással nyugtáztam, hogy nincs senki. Aztán Taylor megfordult,és bezárta az ajtót.

-          Mit akart tőled?

Láttam, ahogy minden izma megfeszül.

-          Mi van csak nem féltékeny vagy?- mosolyodtam el. Édes!

-          Megőrjítesz, érted? Nem bírok magammal, ha a közelemben vagy. - végig mért sötét barna szemeivel.

- És ez a szerelés, hogy is tudna neked egy férfi is ellen állni, ha ilyen cuccba jössz ki az utcára?

Nem bírtam semmit sem kinyögni, újra azt éreztem, amit tegnap. Azt a forróságot, azt, hogy akarom Őt, most, itt, azonnal! Magához rántott, és a szemembe nézett. Éreztem merev férfiasságát, éreztem, hogy kíván, akar engem, és ez csak még jobban feltüzelt.

-          Akarlak!- zihálta a fülembe.

-           Én is téged!

Nem bírtunk már tovább ellen állni egymásnak, vadul meg csókolt, tudta, érezte, hogy ezt akarom én is. Kezeivel megfogta a combomat, és felültetett a mosdó melletti márványlapra. Vadul csókolta a nyakam, kezeivel pedig a testem felfedezésére indult. Nem szóltunk egy szót sem, csak élveztük egymást, ameddig csak lehetett. Sajnos nem húztuk sokáig. Pár perc múlva Eszter már az ajtót verte, hogy merre vagyok, mit csinálok. Taylorral szétrebbentünk.

-          Pillanat és megyek, várj meg kint a bejáratnál. Azonnal ott vagyok.

-          De nem kell segítség? Nincs gond?

-          Dehogy, csak menj már, mindjárt ott vagyok én is. – próbáltam lerázni

-          Oké. Siess!

Taylor szemébe néztem, és valahogy egyikünk sem tudott mit reagálni, a nevetés hagyta el mind kettőnk száját.

-          Mikor látlak? Most hova mentek?

-          Még nem tudom hova megyünk, valami pörgősebb helyre. Hívlak, vagy írok, ha haza értünk.

-          Rendben. Már most hiányzol.

Végig simította kezeit a combomon, egészen a fenekemig, szinte bele remegtem. Aztán meg csókolt, de ez sokkal, sokkal finomabb volt az eddigi csókjainál. Érzéki, lassú, épp amilyenre most vágytam. Aztán lassan leemelt, és megpróbáltuk magunkat tűrhető állapotba hozni.

Ki lestem az ajtón, senkit nem láttam. Először én indultam el, aztán rá pár percre ő jött ki a mosdóból, de mi azt már nem láttuk. Bele vetettük magunkat az éjszakába.