4. fejezet

-  Ne, ne, hagyd abba, kérlek!  Eressz el! Könyörgöm!

-  Lindzi !Lindzi! Ébredj!

Patakokban folyik rólam a víz, a szívem majd kiugrik a helyéről. Meg kell nyugodnom.

Mindig újra, és újra visszatér. Sosem lesz már vége ennek???

Kedves barátnőm aggódva figyeli reakciómat,és nyugtázza, hogy jobban vagyok.

- Mi történt? Rosszat álmodtál?

- Hm? Jah… ja, csak… csak egy álom volt! Most már jól vagyok, köszi. Menj csak, pihenj!

Holnap találkozunk!

- Biztos? Maradok szívesen.

- Nem ,menj csak. Nem lesz gond!

Hallgattam a csöndet, figyeltem a némaságra. Ezer és ezer emlék cikázott a fejemben. Végül elnyomott az álom.

Reggel hamar kidobott az ágy. Az éjjeli képek villantak végig a szemeim előtt, nem bírtam aludni. És sajnos ez a hangulatomra is rányomta a bélyegét.

Senki nem volt itthon, Sanyi és Eszti is elindultak már dolgozni. Eszter egy butikban melózik, Sanyi pedig biztonsági őr egy üzletben. Most úgy érzem, jobb is, hogy nincsenek itthon, nem akarok magyarázkodni.

Már 2 hete melózom Tamásnál, és nagyon tetszik,  az esték pörgősek, és ha éppen nincs vagy kevés a vendég, a társaság elég szórakoztató,ahhoz, hogy hamar el menjen az idő. Élvezem, a kareoke estéket, annyi tehetséges ember megfordul nálunk, persze nem mindenkinek van szuper hangja, sokszor csak a buli kedvéért lépnek fel.

A nyelvet is egyre jobban értem, úgy tűnik, kezdek helyre rázódni.

Délután 2 óra, van még pár órám a melóig. Meg engedtem a kádba a vizet és elnyúltam. Éreztem, ahogy kezd minden porcikámba visszatérni az élet. Élveztem a finom meleget ahogy át járja a testem. Legszívesebben ki sem szállnék.

Vagy fél óra ázás után feltápászkodtam a kádból, és egy nagy fehér törölközőbe bugyoláltam be magam. Elcsoszogtam a konyhába és neki álltam kajálni. Cheedar sajt grillezett zöldségekkel. Hmm, ez jó, kell az energia, ma este is kareoke est lesz, sokan lesznek. Rá néztem az órámra.Ó a francba, hogy el ment az idő, és még nem vagyok készen. Magamra dobtam egy enyhe sminket, ki vasaltam a hajam, és egy kicsit merészebb felsőt választava elindultam melózni.

 -  Hello Tamás!

-  Hello Lindzi! Ma is nagyon jól nézel ki!

Tamás szinte minden nap mondd nekem valami kedveset, de sosem veszem komolyan. Nem hiszem, hogy bejövök neki, csak kedves akar lenni, és ez nagyon jól is esik.

- Figyelj, kezdj el törölgetni, a mosogató gép tele van, én addig felveszem a rendelést!

- Rendben – utálok törölgetni, vagy ezerszer át kell törölnöm egy poharat, mire elérek odáig, hogy nem szöszölődik össze.

8 óra, kezd meg telni a pub, még várunk egy kicsit, aztán beüzemeljük a gépet. Várom már, hogy kezdődjön, olyan jó hangulatot ad.

-         -  Lindzi, elindítjuk az estét. Légyszi szolgáld ki a nyolcas asztalt.

-       -   Szolgáljam ki? Komoly? Meg engeded?

-      -    Persze, na, menj, már várnak!

Most kaptam először asztalt, eddig másból nem állt a munkám, mint mosogatás, takarítás. Szuper, már vártam.

Ki libbentem jó kedvűen az asztalhoz, és meg kérdeztem ki , mit kér.

-        -  Sziasztok! Mit hozhatok nektek ezen a szép estén?

-        -  Hello! – szólt egy ismerős hang- Két martinit, két whisky Colát, és… Kristen te mit is kértél?

-         -  Én egy mojito koktélt kérek.

Kristen, erre a névre valahogy még jobban rá fókuszáltam vendégeimre, nem volt egyszerű, mert a halovány fényben elég nehéz volt kivenni az arcukat. Tudom már honnan volt olyan ismerős ez a hang. Taylor volt, az és még páran az Alkonyatból. Rob, Kristen ,Ashley, Kellan és Taylor Fura, mit keresnek itt Londonban? Ráadásul pont itt, egy kis pubban… Úgy tűnik Taylor nem emlékszik Miss. Csipkerózsikára, talán jobb is. Csalódottan ugyan, de nyugtáztam a rendelést, és egy félmosolyt eleresztve csak annyit tudtam kibökni:

-      -    Rendben, rögtön hozom!

Nem voltam ideges, nem is érdekelt, hogy ők azok… fura, mert imádom a filmjeiket, nem csak az Alkonyat sorozatot, de a többit is. Igaz az Alkonyat után kezdtem el érdeklődni utánuk. Most valahogy még is olyan, mintha csak sima hétköznapi embereknek szolgálnék fel.

Gyorsan kitöltöttem az italokat, és kivittem. Igyekeztem nem elesni, szerencsére sikerült megbotlanom.  Az italok nem löttyentek ki, és egy szépen eleresztett anyázás után – természetesen magyarul, nehogy valaki értse mit is mondok- oda libbentem az asztalokhoz.

Észrevettem, hogy Robert szeretne kérdezni valamit, így felvettem a szemkontaktust, jelezve, figyelek rá.

-        -  Szeretnénk mi is énekelni pár dalt.- szólt erőltetett hangon Rob.

-       -   Rendben, még vannak előttetek páran, de szólok időben, hogy fel tudjatok készülni, addig légyszi írjátok össze, mit szeretnétek énekelni.

-      -    Oké, köszi-, széles vigyor ült ki a képére, és egy kacsintással fejezte be mondandóját.

Volt itt minden Lady Gaga , Guns N ’ Roses ,Bon Jovi és még sok a mai előadok közül.

Még öten voltak Roberték előtt így gondoltam szólok neki, hogy készüljenek.

-      -    Hello. Még öten vannak előttetek, készüljetek.

-        -  Hogy? Nem értem elég hangos a zene!

-       -   Készüljetek, még öten vannak előttetek.

      Ő meg csak rázta a fejét, mondván nem érti. Közelebb hajoltam hozzá, éreztem az illatát, a hűs leheletét, a testem teljesen megborzongott tőle. Elkiáltottam magam, hogy végre meg hallja mit is akarok mondani, mire pechemre elhalkult a zene, mindenki rám nézett, én pedig lángoló arccal legszívesebben a föld alá süllyedtem volna. Komolyan néha már úgy érzem valaki megátkozott, ez tuti valami rontás, más nem lehet. Nem lehet, hogy ennyire ki toljon velem az élet…

-        -  Hmmmm , szóval akkor készüljetek , még öten, vagyis most már csak négyen vannak előttetek. elkérhetem a listát? Addig rá keresnék a gépben.

-        -  Persze, adom. – Robert arcán lehetett látni , hogy nem kell sok , hogy át szakadjon a gát ,és széjjelröhögje rajtam az agyát. Először a botlás, most meg leordítom a haját.

-       -   Szuper, majd intek, ha mehettek.

-       -   Oké.

Közben Tamással is tudtam pár szót váltani. Egész este alig tudtunk dumálni, csak a rendelésekkel kapcsolatosan beszéltünk.

-         - Figyu, lehet, hogy jobb lenne, ha át vennéd az asztalomat. Különben is , nem is értem ,miért adtad nekem, pont a nyolcast. Tudtad, hogy kik ülnek az asztalnál…

Tamás széles mosolyra húzta száját. Gyengéden meg fogta a kezem, és csak annyit mondott.

-       -   Csináld végi! Legyél ön magad, és nem lesz gond!

Szuper mondhatom, Ez valami kicseszés akar lenni? Ha nem lennének ennyien már az ég felé kiabálnék mérgemben, és szidnám a jó édest…

-      -    Oké.

-       -   Robert gyakran benéz hozzánk, itt nem találják meg a fotósok, és szerencsére a vendégeink is elég diszkrétek. Gyakran elhozza a gitárját, és énekel, még sztársága előttről ismerjük egymást.

-       -   Hát ez fantasztikus!!!- többet nem bírtam kinyögni, láttam magam előtt ,ahogy minden alakommal mikor rám néz meg semmisülök. Ez az én formám.

Intettem nekik, hogy kezdhetnek készülődni.  Oda mentem az asztalukhoz, hogy oda kísérjem őket a színpadhoz. Elsőnek Taylor mászott ki a helyéről. Rá néztem, és, ahogy találkozott pillantásunk rám mosolygott. Tudtam, hogy emlékszik, így én is visszamosolyogtam rá. De több időnk már nem volt kommunikálni, menni kellett.

Elsőnek Robert lépett a színpadra gitárjával, és egy saját dalt adott elő. Nekem nagyon úgy tűnt, hogy ez a szám Kristennek szól.   A többi dalt már együtt adták elő, jó volt rájuk nézni önfeledten szórakozhattak, kitudja mikor lesz alakalmuk még egyszer ilyenre.