19. fejezet

Sziasztok! 

Meg érkezett a 19 fejezet is. Gondolom már észre vettétek a 14. fejinél, hogy próbáltam jelezni nektek , milyen témájú is  lesz a történet. Ez most is így van , és a következőkben is így lesz.  Remélem tetszeni fog . Jó olvasgatást !   

Rádöbbentem, hogy én nem tudok nélküle élni. Talán nem is akarok. Ahogy megláttam a könnycseppeket a szemeiben, tudtam, hogy ő is szenved, épp úgy, mint én. Lassan felemeltem a kezem, és letöröltem a könnyeket az arcáról. Lábujjhegyre álltam, és lassan az arcom az Ő arcához emeltem. Vártam, féltem, hogy nem akarja. Ő, két kezével megfogta a csípőm, magához húzott, hogy hajszálnyi rés se legyen közöttünk.   Jobb kezével végig simította az arcom, és kezével lassan haladt lefele. Ahogy ujjaival a fedetlen bőrömhöz ért, szinte éreztem, ahogy izzik a testem. Nem bírtam tovább. Egy halk, kéjes sóhaj tört elő belőlem.  Elmosolyodott, és lágyan megcsókolt.

Tamás szakított félbe minket.

-          Lindzi, én majd befejezem, te menj csak nyugodtan haza. - mosolyodott el sokat sejtően.

-          Rendben! Köszi!- vigyorodtam el, de ezt a vigyort már nem kellett erőltetnem

Taylor és Tamás kezet ráztak, és elköszöntünk egymástól.

Ki lépve az ajtón már azt terveztem, hogy fogom letámadni. Észre sem vettem, hogy lemaradt mögöttem.

-          Lindzi! Hova mész?- kiáltott utánam

-          Hm? Hát haza! És remélem veled! – mosolyogtam rá.

-          Azt gondoltam, de nem gyalog megyünk!

-          Hát mivel? – értetlenkedtem.

-          Evvel!- paskolgatott meg egy vörös Honda verseny motort.

-          Ez most komoly?- nevettem el magam.

-          Ahha!- azzal szállt is fel a nagyméretű gépre.

Izgatottan pattantam fel mögé. Át nyújtott egy bukósisakot, aztán már gerjesztette is a motort. Szorosan átöleltem izmos testét, ami megfeszült, ahogy a motort tartotta kordában. Te jó ég!!! Ezzel csak még jobban szítja bennem a vágyat! 100-al repesztettünk London belvárosában, ami csak fokozta az adrenalint bennem. Motorhoz képest nem egy nagy sebesség, de valószínűleg a belvárosban, nem mert többel menni, amit meg is értek.  Annyira nehéz volt magamon uralkodni. Kezeimmel utat törtem bőrkabátja alá, majd ki húztam a pólót nadrágjából… éreznem kell a testét. A feszes póló alá nyúltam,  éreztem forró bőrét. Kezeim alatt megremegett a teste. Kicsit megijedtem, hogy felelőtlenségem miatt elveszti az irányítást, de észnél volt.   Ahhoz a szállodához hozott ahol a legutóbb is megszállt.  De, ahogy oda értünk ezernyi vaku villogott a képünkbe. Taylor felbőgette a motort, és tovább haladt. Nem tudtam mi a terve, de nem érdekelt hova megyünk, csak hogy együtt menjünk! Meg kerültük a szállodát, lassítottunk, nehogy a paparazzik meg halják a motor hangját. Behajtottunk egy kis utcába a szállodától nem messze, ahol már vártak ránk. Leszálltunk a motorról. Taylor oda adta a kulcsokat egy hozzá hasonló öltözetű férfinak, aki azonnal felszállt a motorra, és elhúzta a csíkot. Meg fogta a kezem, és el kezdtünk szaladni a szálloda felé. Hallottuk, ahogy nem messze tőlünk halad el a motor.

-          Gyere, siess! – szólt izgatottan Taylor.

Már a hátsó bejáratnál voltunk, mikor mögöttünk 3 lesifotós tűnt fel. 1 perc alatt vagy 1000 kép készült rólunk. Taylor próbált elbújtatni, és én is próbáltam az arcom eltakarni, több-kevesebb sikerrel.

-          Szuper!- mondta mérgesen.

Beléptünk az ajtón.  Felsiettünk a recepcióra, elkértük a kulcsokat, és a lifthez mentünk. Meg nyomtam a hívó gombot, és vártunk.

-          Ne haragudj, nem tudtam, hogy rájönnek! Sajnálom! – fúlt el hangja

-          Taylor! Ezzel most nem foglalkozzunk!- nyugtatgattam

-           Oké. - mosolyodott el

Beléptünk a liftbe, szívem szerint az ölébe ugrottam volna, hogy vadul, csókolhassam, de mikor felé indultam, Taylor a kamerára mutatott szemeivel. Bólintottam egyet, és próbáltam türtőztetni magam még pár percig.

Beléptünk az ajtón,és  szó szerint rá vetettem magam. Kezeivel a fenekem markolta, ajkaival nyakam kényeztette. A falnak nyomott, és hosszas forró csókot nyomott a számra. Én sem tétlenkedtem, feszes pólóját meg próbáltam le fejteni róla, de nem volt türelmem végig görgetni testén a textilt. Bele mélyesztettem ujjaim az anyagba, és szétszaggattam.  Taylor megállt egy percre, elvigyorodott, majd letépte magáról a cafatos pólót. Meg ragadott, az ölébe vett és kanapéhoz vitt. El kezdte az ingemet kigombolni, de neki sem volt kedve bíbelődni. Ellöktem kezeit, és lassan elkezdtem szétfeszíteni az inget, egyesével szaggatva le a gombokat. Bele néztem mély barna szemeibe, láttam a vágyat a kéjt. Meg nyalta ajkait, és melleim kényeztetésébe kezdett. Kéjes nyögések törtek elő mindegyikünkből. Ki gomboltuk egymás nadrágját, és mikor már mind a ketten meztelenek voltunk egy pillanatra megtorpantunk… de csak egy pillanatra! Az ölébe kapott és a hálóba vitt.

Éreztem, ahogy merev férfiassága belém hatol, mire egy kéjes sikoly hagyta el a szám.  Kezeimmel izmos hátát szántottam, a fogaimmal a nyakát harapdáltam, amitől felhördült. Éreztem a beteljesülés már nagyon közel volt.

 A fülébe suttogtam:

-          Gyorsabban!

Kezeivel feltámaszkodott, és gyorsabbra vette az ütemet. Éreztem, ahogy elönt a forróság, és szinte szétrobbanok! Az ágy támlájához kaptam kezeimmel, és egy mélyről jövő sikollyal teljesedtem ki. Testem féktelen remegésbe kezdett. Taylor sem bírta tovább. Teste rángásba kezdett és engedte, hogy az endorfin szétáradjon testébe. Egymásra néztünk, és forró csókot váltottunk.  Taylor mellkasára tettem a fejem. Hallani akartam, amit annyira hiányoltam, ami szinte altatóként hatott rám, ha hallgattam. A szívverés szapora volt, de lassanként kezdte a normális tempót felvenni.  Hmm, de hiányzott ez az érzés!

*

Gyönyörű a tenger. Kislány koromban nem is mertem álmodni, hogy valaha is eljutok ide. Számomra még a Balaton is nagy szó volt. És most itt vagyok! Fehér térdig érő spagetti pántos ruhámba belekap a szél, és én élvezem, ahogy a langyos nyári levegő az arcomba fújja a hajam.  Egyedül vagyok a parton, élvezem, hogy csak a tenger szavát hallani. Ez olyan békés. De hamarosan haza kell mennem… és ez szomorúsággal tölt el. Indulás előtt még úszom kicsit. Sosem voltam jó úszó, de egy ismerősöm nevetve azt mondta:” a tengerben csak az fullad meg, aki öngyilkos akar lenni”. Nekem nem volt szándékomban az öngyilkosság, sőt az életem egyik legszebb szakaszát élem most.

A tenger nyugodt volt, így nem féltem. Ledobtam magamról lenge ruhám, és elindultam. A víz kissé hideg volt,de  élveztem, ahogy forró testem lehűti.  Már derékig ért a víz, mikor elrugaszkodtam és el kezdtem úszni.  A testem hamar megbarátkozott a hűs vízzel. Szinte eggyé váltam vele. 

Felnéztem az égre. A Nap kezd lemenni, ideje visszaúsznom a partra. Már vagy fél úton lehettem, mikor a tenger erősen kezdett hullámozni. Egyre nagyobb és nagyobb hullámok jöttek felém. Az ég elsötétült. Vihar közeledik. Igyekeztem gyorsabban úszni, de nagyon fáradt voltam. Éreztem, ahogy lábaim felmondják a szolgálatot, és egy erős görcs veszi át felettük a hatalmat. Kezdtem pánikolni.

Egy nagy hullám a víz alá gyűrt. Próbáltam minél gyorsabban felúszni, de ahelyett, hogy felfelé haladtam volna, inkább süllyedtem.  Kapálóztam a vízben, de minden próbálkozásom hiába volt. Végül megadtam magam. Testem elengedtem és hagytam, hogy süllyedjen. A tenger magáénak akart, és ez ellen nem tudtam mit tenni.

*

Zihálva ébredtem fel ebből a nyomasztó álomból. Felültem, és a hajamba túrtam. Igyekeztem meg nyugodni. De nehéz volt.  Taylorra néztem, aki nem érzékelt semmit az egészből. Kimentem a fürdőbe, és meg engedtem a csapot. Bár fuldokolva ébredtem, vágyott a testem a vízre.  Töltöttem a pohárba, és egy szuszra megittam a hűsítő folyadékot. Bele néztem a tükörbe. Borzalmasan néztem ki. A szemeim táskásak voltak, a hajam csapzott. Le kell zuhanyoznom. Beszálltam a kabinba, és megengedtem a vizet. Élveztem, ahogy az arcomba csapódik a víz, és lassan lecsurog a testemen.  A kabin fel volt szerelve mindennel. Különféle masszázs funkciókkal, rádióval, sőt még különböző fényeket is be lehetett állítani, csak a hangulat kedvéért. De nekem ezekre nem volt szükségem. Be értem a sima, egyszerű zuhannyal.  El kezdtem a sampont a hajamba masszírozni, élveztem a meleg víz minden egyes érintését.  Leöblítettem a sampont, elzártam a vizet, és egy fehér törülközőbe csavartam a hajam.  Meg törölköztem, és bele bújtam az egyik köntösbe.

Nem volt már kedvem visszafeküdni. Az ablakhoz sétáltam, és kinéztem. Hajnalodott. A sötét ég alja, már rózsaszínre váltott.  Élveztem a csendet. Hogy nem kell senkihez sem szólnom. Élveztem, hogy bár nyomasztó volt az álmom, végre nem Vele álmodtam. Vele, aki beférkőzik mindenhova. Utat tör magának, a múltamba, az álmaimba, a jelenembe… Mint egy csótány, mindent túlél.  Nekem vajon sikerül Őt túlélnem?  Szembe kell néznem vele, különben maga alá gyűr. Úgy éreztem tudok evvel együtt élni. Tudom irányítani, el tudom magamban temetni. De minden egyes álommal, csak erősebb lesz nálam! És ezt nem hagyhatom!