2013. december 2., hétfő

106. fejezet

Sziasztok

Nagyon nehéz volt megírnom ezt a részt. Talán azért ,mert ez már tényleg a vége. Az utolsó olyan rész,ami az "egészhez" tartozik.

Az első fejezet 2012. 03.02-n lett felrakva. Azóta volt ,hogy több százan nézték meg az oldalt egy nap , de volt, hogy csak páran. Volt sírás,és nevetés. Voltak jobb és rosszabb időszakai ennek a blognak. Az össz rendszeres olvasói létszámot 25-re tudtam feltornászni. És csak remélni tudom, hogy mind a 25-en elolvastátok a friss részeket.
Most a mutató 39.548 oldal megjelenítést mutat, remélem evvel az utolsó ,befejező résszel, meg lesz a 40.000. :)

Köszönöm, mindenkinek,aki kitartott mellettem, aki bátorított,és biztatott a szavaival,és a pipáival. A blogger sokszor azt gondolja, ez csak egy blog, a magam szórakoztatásáért csinálom, de ,valahogy,most úgy érzem, ez már régen nem csak egy blog ... a szívemhez nőtt , a részemmé vált. Hisz mindennap feljöttem, hogy megnézzem volt e valaki, aki kommentelt, pipált, cserét kért, vagy csak felnézett.

Hiányozni fog Lindzi ,és Taylor :)  Remélem , nektek is.

Sok puszi mindenkinek!

És,most még utoljára, kívánok mindenikek jó olvasást!!!




A fájások egyre nehezebbek, erősebbek voltak.  Csak egy valami járt a fejemben, hogy végre kitolhassam magamból ezt a gyereket. Taylorba kapaszkodva sétáltam az autóig.

-          Lindzi! – hallottam meg a hátam mögül a nevem
-          Ben?  - néztem felreménykedve Taylorra, mire ő komoran bólintott
Megfordultam, hogy én is láthassam végre őt. Kicsit leharcolva, kicsit meggyötörve, de az én Benem volt. 
-          Ó, végre! – bőgtem el magam örömömben
-          Lindzi! – hallottam meg újra hangját, de, ez már csak egy méterre volt tőlem
-          Hát jól vagy!- sóhajtottam fel, és megsimítottam az arcát
-          Azonnal jöttem, ahogy megláttam, hogy hívtál. – húzta mosolyra száját, és arcán pihenő kezem, kezébe vette, és megcsókolta
-          De, annak, már több hete. – vontam össze szemöldököm
-          Sajnos nem volt zökkenőmentes az utam. – mormolta
-          Erre most nem igazán van időnk. – fogta meg másik karom Taylor, és, mintha, csak varázsolna, már éreztem is a közeledő fájdalmakat.

Ahogy erősödtek, egyre görnyedtebbé vált a testem. Szorítani kezdtem a két férfi kezét, és próbáltam a levegővételre koncentrálni

-          Jól csinálod.   – súgta Tay, és megcsókolta a fejem búbját
-          Mi történik?- kérdezte aggódva Ben
-          Fájásai vannak. – mormolta Taylor
-          Mi? Most… most fogsz szülni? – vigyorodott el Ben
-          Te ezt viccesnek találod? – nyöszörögtem fel
-          Nem… ezt csodálatosnak találom. – válaszolta Ben
-          Menjünk. Sűrűsödnek a fájások, még a végén, nem érünk be a kórházba.
Taylor segített beülni az autóba.
-          Na, várj… várj csak.- keményedett meg Tay hangja
-          Mi van? – értetlenkedett Ben
-          Te meg hova jössz? – fogta meg a hátsó ajtót
-          A kórházba.
-          Felesleges lenne. Menj haza, és pihend ki magad. Majd, valamikor felugorhatsz meglátogatni minket. – ellenkezett Taylor
-          Nem gondolod, hogy tudnék ilyenkor pihenni! Veletek megyek. Lindzi a barátom, mellette akarok lenni.  – mormolta Ben
-          Nem hiszem el, hogy még most is kakaskodtok! –csattantam fel. – Ben velünk jöhet, ha akar. Ülj be, és induljunk már! – nyöszörögtem, mire Ben vidáman bepattant az autóba. Tay, pedig lefagyva állt a járdaszélén, és merev arccal meredt rám. Kicsatoltam az övem, és odaléptem hozzá. – Mikor fogod már fel, hogy soha, senki nem veheti át a helyed? – arcára tettem a kezem, mire ő egy pillanatra behunyta a szemét. - Mikor leszel, végre biztos magadban, és fogadod el, hogy téged szeretlek? Örökké… - súgtam.  Kezét kezembe vettem, és a hasamra helyeztem. – Ő a legjobb bizonyíték rá… a szerelmünkre.
-          Sajnálom. Néha, még felmereng a múlt. – motyogta halkan
-          A jelenbe élj.  - mosolyogtam rá. – A múlt, csak megkeserít. – túrtam bele hajába, majd gyengéden megcsókoltam

Összeszorítottam a szám az újabb fájdalomtól, amit a derekamban éreztem. Úgy éreztem, minden erőmre szükségem lesz, hogy ne rogyjak azonnal a földre a fájdalomtól.

-          Indulnunk kellene, ha nem akarod, hogy én vezényeljem le a szülést. – fogta meg egyik karom Ben 
-          Na, még csak az kellene. – morogta Tay  

Beültettek az autóba, mind a két fiú, bombaként robbant be az autóba,Tay pedig kocsi nyikorgató gázt adott. Előre-hátradülöngéltem, hümmögtem, már-már majdnem sírtam egynéhány fájásnál.  Taylor a kezem fogta, Ben a vállam masszírozta, mind a ketten mellettem álltak.

-          Lejjebb masszírozd, azt jobban szereti. - motyogta Tay
-          Oké. - bólintott Ben, és kezét lejjebb csúsztatta

Előrébb dőltem, hogy kényelmesebben hozzá tudjon férni a fájó pontokhoz.  Persze, nagyban megnehezítette a dolgot, a köztünk lévő ülés, és a biztonsági öv, mégis Ben valahogy ügyesen megoldotta a dolgot. Enyhítette a fájdalmaimat ,ahogy masszírozta a derekam.

-          Na, és mi lesz a bébi neve? – érdeklődött izgatottan  Ben
-          Nem tudjuk még a nemét, de, ha fiú lesz, akkor Barney …
-          Nem Taylor! Nem fogom a fiamnak a Barney nevet adni! – csattantam fel
-          Megbeszéltük, hogy, ha fiú lesz, én választok, ha lány, akkor te. – vonta meg vállát Tay. – És én a Barney nevet adom neki.
-          Meggondoltam magam. – válaszoltam
-          Nem… ez nem olyan, hogy csak úgy meggondolhatod magad! – háborgott Tay
-          Nem fogom a Barney nevet adni a gyerekemnek. Ez egy idióta név!
-          Akkor, miért mentél bele ebbe a megállapodásba? – kérdezte dühösen Tay
-          Mert azt hittem, hogy lesz annyi eszed, hogy valami normális nevet válassz a fiadnak! – keltem ki magamból
-          Srácok, ne civakodjatok már! Mindjárt megszületik, szerintem, most jobban hall odabenn mindent.
-          Én tudok egy jobbat. – mosolyogtam Tayra, mire ő kérdőn várta a nevet. – Alex.
-          Harcra kész férfi.  Jó választás. –válaszolt elismerően Ben
-          Alex. Ez tetszik. – bólintott Tay. Szemeiben újra a szeretet csillant meg
-          És, ha lány? – faggatózott tovább Ben, a hátsó ülésről
-          Ha lány, akkor Sára.
-          Hercegnő. Milyen találó.
-          Szeretem ezt a nevet. – simította meg pocakom Tay

A fájdalomtól bódultan, ültem bele a kórház bejáratánál lévő tolószékbe. Tay rohamléptekkel gurított a nővérpulthoz.

-          A feleségem, mindjárt szül. – válaszolta a nővérkék kérdő tekintetére
-          Jöjjenek, gyorsan. – intett a nővér, mire Taylor azonnal tolt is utána
-          Á, magukat várom már vagy fél órája! Hol a fenébe bóklásztak?  - lépett elénk az orvos, aki már a kezdetektől vizsgált.
-          Felszedtünk egy potyautast. – mosolygott Taylor
-          Mehetünk? – nézett rám a doki
-          Igen.  – bólintottam
Felfektettek a szülőágyra, Taylort pedig elvitték beöltözni. Az orvos vizsgálni kezdett, a szülésznő műszereket kötött rám, teljes volt a sürgés körülöttem.
-          Egészen pontosan kilenc centire van kitágulva. Én, azt hiszem, elkezdhetünk lassan szülni. – mosolygott rám a doki. - Hogy érzi magát kedvesem?  - fogta meg a kezem
-          Fáradtan. – nyöszörögtem
-          Pihenjen, még pár percet. Szedje össze minden erejét, minden pillanat, amit pihenéssel tölthet el, az energiát ad önnek.

Újabb fájás érkezett. Azt hittem szétrobbant a fájdalom, megöl, a következőt, már túl sem élem. Mégis, valahogy életben maradtam. Tay idegesen sietett be hozzám, és a kezem fogta.

-          Jól van Kicsikém. Nagyon jól csinálod. – motyogta, és valami nedvessel törölni kezdte az arcomról az izzadság cseppeket
-          Készüljön, a következőnél elkezdünk nyomni.
-          Megígéred, hogy nem Barney lesz a neve? – nyöszörögtem fáradtan
-          Meggyőztél. – mosolygott rám. – Tetszik az Alex. – bólintott, és megcsókolt

A doki a monitort nézte, majd izgatottan rám pillantott.

-          Készüljön Lindzi.

Éreztem, a már egész testembe sugárzó fájdalmat. Iszonyatos volt, de tudtam, hogy ez már a vége.

-          Most, nyomjon! – kiáltott fel az orvos, mire minden erőmet összeszedve nyomni kezdtem. Ahogy véget ért a hullám, fáradtan hanyatlottam az ágyra.
-          Jól van, ez jó volt. Még 4-5 ilyen nyomás, és kint lesz a feje

Belegondolni is borzasztó volt, hogy 4-5 ilyen nyomástól, még csak a feje lesz kint. Taylorba kapaszkodtam,és minden egyes nyomásnál belőle merítettem erőt.

-          Ez az Kicsim, én már látom a fejét! – bátorított Taylor.- Még egyet.
-          Ne álljon meg Lindzi! Mély levegő, és nyomjon! – hallottam a doki hangját a távolból. És, én csak nyomtam, és nyomtam. Egészen addig, míg meg nem éreztem, hogy vége.

Taylor megdermedt egy pillanatra.  Az orvos nem mondott egy szót sem, pedig a baba a kezében volt. De nem sírt.

-          Mi a baj?  Mi történt? – kérdeztem kétségbe esve
A doki hallgatni kezdte a mellkasát.
-          Taylor, mondj már valamit! – parancsoltam rá , de ő, csak könnyes szemekkel bámulta tovább az orvost.
Apró csattanást hallottam, a következő pillanatban pedig egy keserves sírást. Taylor vállai meggyötörten omlottak lejjebb.
-          Taylor!
-          Sára.  – válaszolta remegő hangon, és kezébe vette a babát
-          Ó, hála az Istennek!- szakadt ki belőlem a sóhaj
-          Elvágja a köldökzsinórt? – nyújtotta az ollót a doki
-          Ki nem hagynám. – válaszolta Taylor

Taylor kezébe vette a fehér ruhába bugyolált kislányt, és odanyújtotta hozzám.

-          Sára. – remegett meg hangom, de ezúttal nem fojtottam el a sírást

Sára volt a legtökéletesebb bébi, akit valaha láttam. A szeme sötét barna volt, a haja fekete, és a bőre épp oly bronzos árnyalatú, mint Tayloré.

-          Olyan büszke vagyok rád. – puszilta meg homlokom Taylor  
-          Nézd milyen szép. – súgtam
-          Épp olyan gyönyörű, mint a mamája. –válaszolta Taylor, mire Sára eltüsszentette magát
-          Üdv itthon Sára! –súgtam neki, és megpusziltam a pici buksiját

VÉGE

12 megjegyzés:

  1. Szia
    Csak annyit tudok mondani, hogy Gratulálok.
    Egy nagyon szuper történetet hoztál össze. Bár sajnálatos módon én akkor találtalak meg amikor már a 105. fejezetet raktad fel ezért nem lehettem rendes rendszeres olvasód. De azt elhihetted nekem, hogy ha a történet elején találtalak volna meg akkor igazán rendszeres olvasód lettem volna mert nagyon kevés IGAZÁN JÓ Tayloros történet kering a netten és te ezen kevesek közé tartozol.
    Ahogy az Üdvözletben írtad "még csak bontogatom a szárnyaimat" és azt kell hogy mondjam már kibontottad a szárnyad és most magasan az égen szárnyalsz.
    Köszönöm ezt a remek történetet és sok sikert kívánok az ehhez hasonló jövőbeni sikeres történetekhez.

    Gábor

    Ui: Ha ismersz jó Tayloros történetet akkor szívesen elolvasnám azokat is. Vagy éppenséggel ha fogsz még írni az Ő föszereplésével akkor azokat is szívesen fogom olvasni.

    VálaszTörlés
  2. Kedves Dávid...

    Mikor ma megírtam az utolsó részt, nem sírtam.Talán fel sem fogtam, hogy vége, de most, hogy olvasom a kommented, most érzem igazán, hogy , tényleg vége,és ez borzalmasan szomorúvá tesz engem. Annyira hálás vagyok minden sorodért, minden szavadért,és a kedvességedért. Csak reménykedtem benne, hogy lesz valaki, aki elmondja az érzéseit avval kapcsolatban, hogy vége a blognak.

    Úgy tervezem, hogy még karácsony körül hozok egy ajándék részt nektek. De arról, majd úgy is kapnak értesítést a feliratkozók. :)
    Nem nagyon ismerek jó Tayloros oldalakat, vagy, ha van is azok félbe lettek hagyva. Emiatt kezdtem el én is írni ,mert untam, hogy soha nem jutok egy sztorinak a végére :D

    Megsirattál Dávid ,és ezt köszönöm :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia.

      Őszintén bocsánatot kérek azért mert elszomorítótálak és megríkattalak nem volt szándékomban. És ha kíváncsi vagy érzéseimre azzal kapcsolatban hogy vége a blognak akkor elmondhatom neked hogy szomorú vagyok. Hogy miért? Mert végre találok egy jó és olvasható blogot ami ráadásul még éppen most íródik és erre kiderül hogy már a végén járunk akkor mindig szomorúságot érzek.

      Mert még sohasem találtam olyat amiben tényleg rendszeres olvasó lehetek. Ezt úgy értem hogy mindig csak a végére találom el vagy már hónapok óta nem frissítettek. Na de mindegy is.

      És hogy tegyek a kedvedre és ne hogy megint elszomorítsalak itt van az a két blog ami még egyenrangú a tieddel(http://taylor-fanfiction.blogspot.hu/
      ;http://luna-lowell.blogspot.hu) vagyis hogy be van fejezve, elég hosszú és és állatira jó.

      Üdvözlettel lelkes rajongód Gábor(Kiss Dávid)

      Törlés
    2. Nem, nehogy rosszul érezd magad!!!
      Ez jó ... jó volt, hogy tudtam sírni. Amúgy meg ne valami hatalmas siránkozásra gondolj, csak kicsit megkönnyeztem. :)
      Gondolkodtam a folytatáson,de ,már így is nagyon elnyújtottam.
      Ha tetszik az írásom nézz be, a másik blogomra :) Abba a történetbe is bele fogom szőni. Már tervezem a helyét :D

      Be fogok kukkantani a blogokra ,köszönöm :)

      Törlés
  3. Lilla GRATULÁLOK nagyon jó utolsó rész lett és ahogy Dávid is írta most már kibontottad a szárnyaidat. Én is csak később jöttem a blogodba de hamar elolvastam az összes részt és egyszerűen nem tudtam abbahagyni mert mindegyik részben volt szerelem, veszekedés, kibékülés, és ez tetszett amikor a végére értem és nem volt több akkor már nagyon vártam a következő részt és mindennap feljöttem megnézni hogy nem-e tetted fel és amikor feltetted akkor azonnal elolvastam. Én is sok Tayloros oldalt kerestem de nem találtam és amit te írtál az nekem nagyon tetszett csak így tovább. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Huh Enikő, nagyon kedves vagy. Köszönöm a szép szavakat.
      Igyekeztem minden részt izgalmasra, vagy éppen romantikusra megírni. Sokat jelent nekem ez a sztori,mivel az első volt, és rengeteget küszködtem vele. Sokszor voltam úgy, hogy befejezem,és nem írom tovább,de be akartam bizonyítani magamnak, hogy menni fog,és meg tudom csinálni.

      Ennyi telt tőlem, megpróbálom a továbbiakban fejleszteni magam,és tanulni :)

      Köszönöm, hogy mindig felnéztél :) Esetleg olvass bele a másik blogomba is.

      Pussz!

      Törlés
  4. Tudom, hogy nem úgy érteted, csak nem szeretem, ha az emberek amiatt szomorúak, amit mondtam (írtam).
    Ígérem, benézek, de tudnod kell, hogy én nem annyira szeretem robbot, inkább Taylor fan vagyok (twilightban is inkább a jacob/bella párost szeretem)
    Már kíváncsian várom a karácsonyi különkiadást.(remélem, hogy már benne lesz Sára is).
    Azt azért elárulom, hogy amikor Lindzi mesélt az eltűnt katona vőlegényéről, Gergőről rögtön gondoltam, hogy elő fog kerülni.
    Lillának írtad, hogy ennyi telt tőled. Akkor mindig csak ennyit és így írj rendben?! Gondolj, csak bele mások 20-30 fejezet után nem folytatják. És nem az van hogy vége a sztorijuknak, hanem be se fejezik.

    Puxy Gábor

    VálaszTörlés
  5. Szia Lilla! :)
    Úgy szégyellem magam, hogy eddig nem írtam, de most már rászánom magam. :$ Mindig elolvastam ám a fejezeteket, csak lusta voltam a kommentekhez! :) Nagyon ügyes vagy, imádtam a sztorid és Taylor igazán édes lehet apaként <333 (egy extra fejezetet megnéznék ami Taylorról és Sáráról szól XD) Még egyszer köszi mindent és sok sikert a jövőben <333
    puszi,
    bii* :)

    VálaszTörlés
  6. Kedves bii*, örülök, hogy benéztél mindig hozzám :)

    Mindenképp tervezek karácsonyra egy bónusz részt!!! Megosztom majd facebook-on is, és ,majd a rajongói oldalon is.

    Köszönöm a sok biztatást, és kérlek , ne felejts el ! :)

    puszillak!!!

    VálaszTörlés
  7. Lilla gratulálok a kitartásodért! Nagyon ügyes voltál! Én az összes részt olvastam bár csak kb. a sztori negyedénél kapcsolódtam be, mindet visszaolvastam, akkor és, így utána pedig mindig a frisseket. Ne szomorkodj, hanem légy büszke magadra, és örülj, hogy volt egy kis csoport aki mindig olvasta az írásod. Szuper érzés lehet, hogy tudod van akiket érdekel amit írsz! Persze remélem te is élvezted, mert ennek ez a lényege.További sok sikert! :) Em

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Em :)
      Nem szomorkodom már, csak hiányzik , de azt hiszem ez normális. Jó érzés, hogy befejeztem,mert sajnos én nem a kitartásomról vagyok híres :/
      Köszönöm, hogy mindig itt voltál,és elmondtad a véleményed, kertelés nélkül :)
      Örültem,hogy írtál. Karácsonyra összerakok, még egy kis részt, majd nézz be :)

      pusz

      Törlés
    2. Mindenképpen. ;)

      Törlés